Pillanatképek a Kulcsi Református templomról

Legutóbbi múltba tekintésünk folytatásaként most a kulcsi református gyülekezetnek otthont adó templom történetéből emelünk ki fontosabb eseményeket. Forrásként Oberrecht Kornél korábbi helytörténeti kiadványát, azon belül is Kassai Sándor – ki hosszú ideig szolgálta lelkipásztorként egyházát és egyben kulcsi híveit is – írását használjuk fel.

Kulcs akkori lélekszáma messze elmaradt a mai, de még a közelmúltbelitől is. Azon belül is a többség katolikus vallásúnak tartotta magát, a református közösség jóval szűkebb, de nagyon összetartó volt.

A Duna túlsó oldalán – a Csepel sziget legdélebbi településén – Makádon főként református közösséghez tartozók éltek. Kulccsal való szoros kapcsolatukat – a Duna elválasztó mivolta ellenére – az adta, hogy Makádon a természeti adottságok nem kedveznek a szőlő művelésének, ezzel szemben Kulcson annál inkább. Így már a régi idők óta nagyon sok makádinak volt szőlős birtoka présházzal, pincével a kulcsi dombokon. Rendszeresen kellett művelni a szőlőt, majd óvni, gondozni a „hegy levét”, ezét nagyon sok idejüket töltötték itt – majd sokan maradtak is végleg Kulcson.

Természetesen nem csak innen, hanem máshonnan is voltak bevándorlók. Mindenesetre akárhonnan is jöttek, magukkal hozták Istenbe vetett hitüket és egyházuk iránti szeretetüket.

A kulcsi gyülekezet élete összefonódott a társegyházközség – Dunapentele – (a későbbi Dunaújváros) és Rácalmás településekkel. Az első jegyzőkönyvi feljegyzés 1907-ből való, amikor Dunapentelén Bátri Sigrai Pál földbirtokos összehívja a községben élő reformátusokat. Az 1910. április 3-án megtartott gyűlés pedig már kívánatosnak tartja, hogy Kulcs községben szervezzenek leányegyházat. Ez hamarosan meg is történik. Előbb Iváncsához tartozik, ahonnan a lelkipásztorok rendszeresen kijártak a szolgálatot elvégezni. Hosszú esztendőkön át az állami általános iskolában (a régi iskola-épületben, melyet ma tanáriként használnak) tartották az istentiszteleteket, nevezetesen az elsőt 1929-ben. Később a falu közepén 400 négyszögöles telket vásárolt a kis gyülekezet azzal a szándékkal, hogy oda majd templomot építenek. 1934-ben készíttetettek a hívek közadakozásból egy 100 kilogrammos harangot. Ha templom nem is, de még ebben az évben ide került az állványra szerelt harang.

A harang felirata: „Készült Isten dicsőségére a Rácalmás-Kulcsi Fiókegyház áldozatkészségéből az Úrnak 1934. esztendejében. Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten.”

Az egyháztagok áldozatkészségéből az 1937–1938-as esztendőben megvásárolták az úrasztali edényeket: ezüst kenyérosztó tányért, kelyhet és keresztelőkancsót. Az iskolába járó református gyerekek hittani nevelése sem maradt el. Előbb Lutár tanító, később pedig több évtizeden keresztül Takó Gyula tanító végzett eredményes munkát. Kun János és fia, Kun László – temető céljára – 800 négyszögöl területet hagyományozott a gyülekezetre. Erre a korszakra esik idős Balogh József gondnoksága is, aki hosszú esztendőkön keresztül buzgó segítője a felekezetnek. Változást hoz az 1940. szeptember 22-én megtartott gyűlés. Elhatározták, hogy – Kulccsal együtt – öt fiókegyházból Pusztaszabolcs központtal anyaegyház létesüljön. Ettől kezdve már Pusztaszabolcsról jártak ide a lelkipásztorok szolgálni.

1949-ben megtették az első lépést Dunapantele-Rácalmás-Kulcs külön egyházközséggé alakulásának útján. 1951-ben Adorján József lelkipásztorsága alatt létrejött az anyásítás. 1951-ben a régi vágy végre beteljesült: temploma lett a gyülekezetnek! 4000 forintért megvásárolták Nagy Sándor darálóját, melynek átépítésével alakult ki a jelenlegi templom. Ehhez el kellett adni a korábbi helyszínnek vásárolt telket, megindult az adakozás, gyűjtés. Sokan közmunkával segítették az építkezést. Több mint 11 000 forintos költséggel elkészült a jelenlegi templom, homlokzatán az apostoli köszöntés feliratával: „Kegyelem néktek és békesség”. A templom épületén komolyabb felújítás 1974-ben volt – a tetőszerkezetet és a tornyot érintette. 1997-ben a külső-belső tatarozás folyt, melyhez az önkormányzat jelentős segítséget nyújtott. Következő évben a kerítés készült el id. Kocsis Antal gondnok szervezésével, nagy társadalmi összefogással.

A múltba tekintés után a közeli jövőről – a még csak rövid ideje szolgálatot ellátó fiatal lelkész – Fodor Istvánt beszél:

Vannak a történelemben „alkalmak” amit ógörögül „kairosznak” hívnak, ehhez hasonlóak a mi kicsiny életünknek, vagy egy gyülekezet életének is időszakai. Olyan időszakok, amikor csak egy adott lépés tehető meg, amikor el kell fogadjuk, hogy „most kell megtörténjen” valami. Ilyen a kulcsi új templom építése is. Gyülekezetünk pályázatot nyert, így jelenlegi kis templom mellé egy nagyobb férőhellyel rendelkező templom készül. Az új templom nem lesz monumentális, de legalább már a családi karácsony alkalmával könnyen elférünk majd benne. A leendő 100 m² és az azon kívül a mosdók és teakonyha is képes lesz a közösség igényeit kielégíteni egy-egy nagyobb rendezvényhez, kiscsoportos alkalmak megtartásához is lehetőséget nyújt majd. A régi épületet sem volt szívünk feladni, így az új feladatot nyer, lelkészi hivatal és gyermek-istentiszteleti kisterem lesz belőle! Az épület elkészülése még tervezési fázisban van, mindent megteszünk azért, hogy az épület sikeresen elkészüljön – bár a 2019-es karácsonyt még valószínűleg nem tarthatjuk ott.

Oberrecht Tamás